2008. október 16., csütörtök

Nyugtalan voltam az utóbbi időben. Azóta nem kaptam hírt a begóniákról, de ott motoszkált bennem valami, amit akár aggodalomnak is nevezhetnék. Mit teszünk, ha kicsavarják a kezünkből a metszőollót, amellyel éppen az ő vadhajtásaikat igyekszünk lenyesni? Kiadunk egy nyilatkozatot, hogy mélyen elítéljük a begóniákat, ettől pedig ők mélységesen megdöbbennek, magukba szállnak és többé nem akarják majd radioaktív láncfűrésszel feldarabolni az állatokat? Egyre kevésbé bíztam ebben. Ritkán fordul elő velem ilyesmi, de teljesen tanácstalan voltam. Nem volt más választásom: el kellett mennem a Konformista Vértapírhoz.
A Konformista egészen pontosan 5 és fél hónapja tűnt el valahol a Popocatepetl vulkán környékén. Azóta nem látta senki, bár a helyiek egyike megjegyezte, hogy hideg, felhős éjszakákon néha hallani lehet a mormolását, hogy „nem vagyok anarchoszindikalista, nem vagyok anarchoszindikalista”. Egy másik helybélitől megtudtam, hogy a szőttessel kereskedő indiánok, akik hétvégenként félreteszik a dzsipet, és mezítláb másznak át a hegyen, az egyik meredélynél találtak egy félig megevett sündisznót meg egy tányér káposztasalátát, és ebből arra következtettek, hogy a Konformista arrafelé vert tanyát. Azt is rebesgették, hogy átnevelő tábort nyitott a hegyoldalban, és kétujjú lajhárokat próbál az igaz hit erejével kigyógyítani a kétujjúságból, rádöbbentve őket, hogy ha igazán hisznek és az Úr gondjaira bízzák magukat, elérhetik a lelki-szellemi szabadság háromujjú állapotát.
Csomagoltam hát egy kis hamuban sült leopárdmájat, egy machetét megy egy palacsintasütőt, és némi számolgatás után sikeresen nyitottam egy tér-idő kaput (igaz, elsőre elrontottam a koordinátákat, és a közterület-fenntartók egyik lerakatánál kötöttem ki, ahol kapásból két kukáskocsi is koldult tőlem 20 pesot). Jól sejtettem: a Konformista nem egy barlangba vette be magát, hogy a megvilágosodott aszkéták életét kövesse, mint a helyiek hitték, hanem instant angol villát hozott magával, olyan zacskósat, amihez csak víz kell, és magától megépül. A vitrines bárszekrény mellett találtam, éppen a rézkilincset fényesítette egy kétségbeesetten csiporászó kolibrival. Érkezésem nem lepte meg; felém se fordult, úgy üdvözölt.
- Nocsak – mondta nyájas, kárörvendő hangon -, füst száll fel a vulkánból, a csillagok állása tragédiát mutat, a kolibri mindjárt kifingik itt a kezemben, a nagy Quetzalcoatl pedig ellátogat hozzám, hogy a tanácsomat kérje.
- Nem – feleltem –, rohadtul nem érdekelnek a tanácsaid. Nálad van viszont a metszőollóm, az most jól jönne. Persze remélem, hogy nem lesz rá szükségem…
- Azt nem adhatom vissza – vágott a szavamba -, az az új templomba kell! Mégis, mi a franccal vágjak rendet a lajhárok között? Igazán, mélyen elszomorít, hogy én itt a lelkemet kitéve próbálom megmenteni ezeknek a szerencsétlen, félrevezetett, beteg kétujjúaknak a lelkét, erre mindenki ellenem fordul, és jönnek, hogy túl nagy a zaj, meg túl sok a hasadóanyag a hátsó kertben, meg hogy miért égetünk el naponta 160 autógumit. Sose hittem volna, hogy ebbe az országba is beköszönt egyszer a vallásüldözés. Hát nem értitek, milyen fontos az én misszióm?! – lengette meg vadul az orrom előtt a kolibrit. – Mi lesz ezekből a lajhárokból?! Adócsalók lesznek, értelmi fogyatékosok, terroristák meg pedofilok, hát ezt akarjátok?! Hát már te is le akarod rombolni a családokat, Quetzalcoatl?
Mély megdöbbenést és fájdalmas értetlenséget éreztem a hangjában. Egy pillanatra felötlött bennem a gondolat: kötelességem felvilágosítani a Konformistát, hogy kissé félreértelmezi az univerzumban betöltött szerepkörét, de aztán letettem erről, miután egy gyors fejszámolással megsaccoltam, hány munkaórába telne rendet tennem a fejében.
- Látom, új hobbit találtál – mondtam keserűen. – A lajhárok szekírozása a jelek szerint legalább olyan szórakoztató, mint a nyugdíjasverés.
Megvetően végigmért.
- Nincs időm veled fecserészni, felügyelnem kell a büntető rajzszakkört.
Az ajtóban egy nagydarab, kigyúrt lajhár jelent meg. Gucci öltönyt viselt és sötét napszemüveget; egyik gomblyukába egy szál petrezselymet tűzött, talán hogy ne tévesszék össze a helyi temetkezési vállalkozóval.
- Uram, alázatosan jelentem, Felipe lefutotta a 345 mérföldet! – rikkantotta. A Konformista szeme felcsillant az örömtől.
- És??
- Még mindig két ujja van, uram.
- Istenem, hát sosem lesz vége? – jajdult fel fájdalmasan a vértapír, és egy legyintéssel jelezte a kigyúrt petrezselymes lajhárnak, hogy elmehet. - Már megint személyesen nekem kell kézbevennem az ügyet, hát mindent nekem kell csinálnom?!
Dühödten földhöz vágta a kolibrit, és kiviharzott a hátsó kertbe. Rossz előérzettel követtem; amit azonban a hátsó kertben láttam, az minden sejtésemet felülmúlta.
A jelek szerint a Konformista egy miniatűr piramis építésébe fogott. Becsvágyát ismerve alighanem nagyobbra tervezte, ám számításai bebizonyították, hogy a lajhárok legmegfeszítettebb munkatempójával számolva is a legnagyobb piramis, ami az ő életében még felépülhet, mindössze 6 méterszer 6 méter alapterületű. Az elmúlt 5 hónapban a lajhároknak megfeszített munkával sikerült letenniük az első téglasort, s a munka most is teljes gőzzel folyt: néhányan malteros vödröket cipelve vánszorogtak centiméterről centiméterre, mások betont kevertek (ami elég nehéz munka lehetett, mert a beton állandóan megkötött), izmosabb lajhárok egy kis csoportja pedig éppen egy imbolygó talicskába próbált berakodni néhány téglát.
A Felipe névre hallgató lajhár elnyúlva feküdt a földön az egyik malteros vödör mellett. Első ránézésre azt mondtam volna, döglött, de néha meg-megrándult a szája, mintha magában beszélne. Tényleg csak két ujja volt. A kigyúrt petrezselymes zavartan téblábolt mellette; alighanem szégyellte, hogy kudarcot vallott a rá bízott táborlakóval. A Konformista fájdalmasan felsóhajtott.
- Felipe, miért csinálod ezt velem? Miért? - kérdezte szinte könyörgő hangon. - Miért dúl benned ennyi gyűlölet? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen, hogy veszélybe sodrod nemcsak önmagad üdvözülését, de társaid gyógyulását is? - A petrezselymeshez fordult. - Megkapta a napi elektrosokkot?
- Meg, uram, de semmi eredménye – vallotta be a kigyúrt. - Ma is megröntgeneztük, de semmi jele, hogy harmadik ujjai nőnének. Igazán sajnálom, uram. - Az ilyeneket szokás „etikatisztnek” nevezni, gondoltam.
- Akkor hát nincs más választásunk, drasztikus megoldáshoz kell folyamodnunk – mondta szomorúan a tapír, szánakozó tekintettel méregetve az öntudatlan lajhárt, akinek csendben habzott a szája. - Fellőjük, talán attól észhez tér. Hívd fel az oroszokat, hogy befér-e még hozzájuk egy űrtúrista. Mondd, hogy a meghajtóra kötözve is jó lesz.
Megszokott büntetés lehetett ez errefelé, mert az eddig apatikusan szuszogó lajhár pofája fájdalmas fintorba húzódott, mancsát erőtlen, kérlelő mozdulattal emelte a Konformista felé.
- Ne – nyögte alig hallhatóan -, csak az oroszokhoz ne... Ne bírom ki, ha még egyszer el kell énekelnem a Katyusát...
A Konformistát feldühítette a lajhár ellenkezése. Meghökkenve figyeltem, ahogy előhúzza a zsebéből a testi fenyítés régóta betiltott, kegyetlen eszközét, a sípolós gumicsirkét. Gyorsan kellett cselekednem. Mielőtt még a műszárnyas lesújthatott volna, előkaptam a palacsintasütőt, és akkora maflást adtam a tapírnak, hogy repült két métert, majd szétterpesztett lábakkal, hason landolt két betonkeverő között. Nem mozdult. Az öltönyös verőlajhár pánikba eshetett, mert megragadta a gomblyukába tűzött petrezselymet, a szájába tömte, majd néhány másodperc elteltével öntudatlanul rogyott a földre. A lajhárok elkerekedett szemekkel, értetlenül néztek hol rájuk, hol rám.
- Meneküljetek már! - ordítottam rájuk. - Mit álltok és néztek, ti szerencsétlen agymosottak? Csináljatok már valamit, az ég szerelmére!
- Meneküljünk? - nézett rám ingerülten az egyik. - És mégis hogyan, bazmeg? Ha nem tűnt volna fel, lajhárok vagyunk, a végsebességünk 400 méter/óra!
Káromkodva vágtam földhöz a palacsintasütőt. Az egyik lajhár megkocogtatta a vállamat.
- Mondd, mi a fene van veled? - kérdezte értetlenül. - Tezcatlipoca annak idején azért űzött el, mert egy keményfejű, meg nem alkuvó harcos voltál, most meg prédikáló hippi vagy? Ha jönnek a begóniák, és közlik, hogy ki akarnak csinálni, majd látványosan előveszik a láncfűrészt, te jóindulatú mosollyal meg egy szál rozsdás metszőollóval akarod őket lebeszélni az öldöklésről? Azt hiszed, hogy a határozottsággal párosuló kedvességed majd meggyőzi őket bármiről is? Most meg itt nyomod a szöveget, hogy a lajhárok meneküljenek, mert ez a gazember mindjárt magához tér? Eszednél vagy, baszkikám? Na látod, ezért nem maradtál te a főisten. Tudod, hogy tisztellek, meg minden, de ne töketlenkedj már.
Talán ez volt az utolsó lökés, nem is tudom. Mindenesetre pár órával később, mikor az utolsó ejtőernyős lajhárok is leszálltak a Chapultepec parkban, én pedig már a függőágyban elnyúlva figyeltem, ahogy a vulkán oldalán izzó tűzkígyóként folyik le a láva, úgy éreztem, végre pontot tettem valaminek a végére.
Két, talán három nap telhetett el; a késő esti csengetésre ajtót nyitva egy fiatal lajhárral találtam magam szemközt.
- Fogadd el e szerény ajándékot, kérlek, hálánk jeléül – mondta, rábökve a négy keréken guruló tapírszoborra, amit épp ketten próbáltak felvonszolni a lépcsőn. Először azt hittem, bronzból van, de mikor közelről is szemügyre vettem és megkopogtattam, egyértelművé vált, hogy ez bizony bazalt, és belül üreges. A Konformista a jelek szerint mégis magához tért még a vulkánkitörés előtt, és úgy döntött, a mártír hősi pózában kíván fennmaradni az örökkévalóságnak: szemeit ájtatosan az égre emelve, egyik mancsát a szívére szorítva, másikat szenvedélyesen kitárva ácsorgott és várta, hogy megérkezzen végre a lávafolyam. Alighanem köztudott volt, hogy a halál ezen formáját fogja választani, mert a lajhárok meglepően rövid idő alatt megtalálták, kiásták, kifaragták és négy kereket szereltek rá, hogy elhozhassák nekem.
- Ezen kívül fogadd el a Nagy Konformista fő művét, a „Ne tétlenkedjünk a hagymakarikák erdejében”-t – folytatta az ifjú lajhár széles mosollyal, és átnyújtott egy vaskos, szemmel láthatóan gyakran forgatott, piros bőrbe kötött könyvet. Kissé zavarban voltam, nem igazán tudtam, mit kezdjek ezzel a gáláns ajándékkal, vagy hogy mit is kéne mondanom. A tapírt betolták a nappaliba a kanapé mellé, majd mindhárman meghajoltak, és csöndben, a maguk komótos módján távoztak az ablakon.
Még aznap este felszereltem a tapír fejére egy lámpát. A kanapén ülve kényelmesen elértem a kapcsolót, és semmi kétségem nem volt afelől, hogy a meleg fényű állólámpával kombinált tapír, a kanapé, a falon lógó régi reklámok és Frida Kahlo-képek, illetve a kis szecessziós dohányzóasztal a rajta álló tequilás üveggel egy barátságos olvasóhely lehető legtökéletesebb konstellációja. A könyv, mely a „Ne tétlenkedjünk a hagymakarikák erdejében” címet viselte, így kezdődött:
Midőn e sorokat papírra vetém, a kétujjú lajhárok szabadon flangáltak az erőben. Oda mentek, ahova akartak; azt a levelet rágták meg, amelyiket csak akarták; akkor és annyit aludtak, amikor és amennyit jól esett. Jöttek-mentek, játszottak, zabáltak, szunyáltak, pókereztek, s csak néha tizedelte őket járvány vagy éhes ragadozó. Úgy tűnt, nincs különösebb bajuk sem a világgal, sem önmagukkal. Azonnal tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Cselekednem kell, mielőtt e tudatlan barmok egyik napról a másikra az anarchoszindikalizmus szörnyedelmes mocsarában találják magukat, és megfertőzik szabados életvitelükkel az Egyetemes Tapírságot...”
Fölnéztem a Konformistára; bazaltpofája örökös, erőltetett mosolyra húzódott, szívre szorított mancsán álmosan dörzsölgette lábait egy eltévedt légy.
- Tapírkám – mondtam szelíden -, mégiscsak nagy barom vagy te. Megtarthatod a metszőollómat.

68 megjegyzés:

Névtelen írta...

RIP Tapir, de ugye ezzel nem ertek veget a rola szolo sztorik? Bobbyt is feltamasztottak a Dallasban...

Salasso írta...

A tapír élt, él, és élni fog...

Mi a helyzet Dublinban? Melózol már?

Névtelen írta...

Sajnos meg nem, konyortelenul szembesulnom kellett azzal, hogy fontosabb egy ket hetes pincernoi munkatapasztalat, mint az, hogy valaki harom nyelven beszel... Such is life.

Névtelen írta...

Hmm, ismerős probléma, a láyomnak azt "vetették" a szemére Valenciában(!), hogy a spanyol és angol mellett miért nem beszél franciául (megjegyzem, valamelyest beszél) és olaszul..., hülye egy világ, én mondom...
Szendzsi kiatrtás, lányomnak Angliában három hónap kellett egy normálisnak mondható munka megszerzéséhez, kitartás, addig is idd a söröket!...
Igen, Tapírhoz rakaszkodom én is, hmm, összemelegedtünk...

Névtelen írta...

En kitartok, csak ha kb. december kozepeig nem talalok munkat, akkor kenytelen leszek lehajtott fejjel hazakullogni, mert arra nincs penzem, hogy honapokig itt lebecoljak... Persze egyelore barmilyen munka jol jonne, most epp egy harmadik verzios CV-n dolgozom, amibe belehazudok egy kis vendeglatos munkatapasztalatot...

Névtelen írta...

Azért olyan nagyon akkor se szégyenkezzél, tapasztalatok bírtokában megpróbálod még egyszer...

Névtelen írta...

Persze persze, csak nem szeretnék kudarcot vallani, sosem vallottam még kudarcot :) Bár lehet hogy épp itt az ideje egy kiadós pofára esésnek...

Névtelen írta...

Szendzsi, a kudarc nem itt kezdődik és nem is ez, pofára esni pedig fogsz, ez megtörténik, akár akarja az ember, akár nem:)..., szerintem ez Tapírnál is így van, biztosan hallunk majd egy olyan szösszenetet is, amikor a rettenetes VT arcra bukása okán szende szűzzé változott, na hja, a körülmények néha körmönfonttan tudnak alakulni... ...

Salasso írta...

Szerintem se keseredj el, Szendzsi, a válság miatt most mindenhol pang a munkaerőpiac, nem egyszerű munkát találni. Különben is ismered a tételt, akkor vagy ideális munkaerő, ha 22 éves vagy, van két diplomád, 15 év munkatapasztalatod és az ágazat világvezető cégeitől származó referenciáid. Úgyhogy a hiba nem a te készülékedben van, ez nem kudarc, csak tanulópénz. :)
De legalább addig is odakint vagy, Dublin jó hely, jók a sörök, felszeded az ottani szlenget... :D

Névtelen írta...

Ha meg csak a szlenget szednem fel... Multkor megkerdeztem egy sracot a buszmegalloban, hogy megall-e ott a 75-os, hogy azert megse varjak hiaba orakat, mire leallt velem beszelgetni es megadta a telefonszamat, hogy majd hivjam fel :)

Névtelen írta...

Na ja, nem kellene csinos hölgynek lenni, egyből nincs ilyen probléma...

Névtelen írta...

Ja oke, holnaptol zsakruhaban jarok es leborotvalom a fejemet :)

Névtelen írta...

Na, voltál fodrásznál?:)...

Névtelen írta...

Minek ehhez fodrasz? :D A foberlomet megkerem, hogy ragadjon nullasgepet... Amugy nem volt szivem levagni a hajamat, inkabb vettem meg egy doboz sampont :P A zsakruhat pedig megvarom, amig divatba job XD

Névtelen írta...

Divatba JON, elnezest.

Névtelen írta...

Ha már job, van már?, vagy most már mindegy?...

Névtelen írta...

Dehogy mindegy :D
Tegnap voltunk interjun, penteken meg kell neznunk egy felkeszito videot, aztan elvileg jovo heten mar mehetunk, de nem merek tul optimista lenni. Ez egyebkent ilyen general operative dolog, hatha jot tesz majd egy kis fizikai munka. Ugyis elettapasztalatot szerezni jottem ide XD
Mindenesetre ma elkoltozom, mert a foberlomrol kiderult, hogy nem teljesen normalis. Jol megfontoltan es komotosan a kukaba gyurte az egyik lakotarsam fizeteset.

Névtelen írta...

Háát, ha megkapod az első fizut rögtön ragtapaszold magadra, hátha az új főbérlő is mániákus..., ne már, mi az, hogy níx optimizmus??, anélkül nem megy, nem csak az állás, az élet sem!..., mi a frász az a general operetiv??..., amúgy meg melyik részén vagy Londonnak?...

Névtelen írta...

Londonnak a Dublin nevű részén vagyok... :P
A general operative keretében raktárakban, nyomdákban, ilyesmikben dobozkat kell pakolni, fóliázni, leszíjazni, állványokat összerakni. Elvileg ez a közvetítő, akinél voltunk, a General Electrichez közvetít ki minket, az mondjuk elég jó referencia lenne bárhol.
Nem veszett ki belőlem minden optimizmus, csak nem szeretem nagyon beleélni magam a nagyon jól hangzó dolgokba. Inkább felkészülök minden eshetőségre.

Névtelen írta...

Jaj, tényleg, Dublin, bocs, lányom élt Londonban és mivel mostanában várjuk haza így valahogyan errefelé bicsaklottam el..., és akkor ott is karácsonyozol??...

Névtelen írta...

Ha találok munkát, akkor igen, és a családom azzal fenyeget, hogy majd meglátogatnak... Viszont ha december közepéig nem dolgozom, akkor végérvényesen haza kell mennem.

Névtelen írta...

Nos, Szendzsi munkát talált, ez jó hír, Q. -már megint!- tele van munkával, (ez részben jó, részben rossz hír), a lényeg: a blog hibernálódott:)...

Salasso írta...

Jóvan, jóvan, tudom, méltánytalanul elhanyagollak titeket... ez sajnos igaz. :( Azért remélem, hibernált állapotunkban a computer nem kapcsolja le a létfenntartást (ld. 2001 Űrodüsszeia). Szerencsésen túlestem a szokásos féléves beszámolón (igen, ez annyira gáz, mint amennyire annak hangzik), karácsonyra talán hagynak egy kis nyugit... Azt a bizonyos weblapos projektet is be kéne fejezni, ugyebár... :D

Névtelen írta...

Hat jo lenne, de nem, nem talaltam meg munkat. Viszont karacsonyra itt maradok. Es en minden nap nezem az oldalt, csak mivel en kommenteltem utoljara, hat, magammal beszelgetni - valljuk be - nem olyan erdekes, mint veletek.

Salasso írta...

Szóval Dublinban fogsz karácsonyozni? :D Addig akár még valami meló is összejöhet, a karácsonyi szezonban talán elkel még egy pár szorgos kéz valahol. Ha már raktárban pakolászás, a karácsonyi vásárok talán meghozzák a lendületet a munkaerőpiacon...

Tényleg, mi van a fickóval, aki megkérdezte tőled, hol áll meg a 75-ös? :D

Névtelen írta...

A munkakozvetito irodak azt hajtogatjak, hogy januartol lesz majd munka, januar elejeig meg mindenkepp itt maradok. Viszont a csaladom valoszinuleg megsem jon ki, ugyhogy egyelore ugy tunik, ez egy maganyos karacsony lesz.

En kerdeztem tole, hogy hol all meg a busz :) Aztan ugye megadta a telefonszamat, hogy majd hivjam fel, de nem hivtam, mert zenesz volt, es nekem a zeneszekkel rossz tapasztalataim voltak, miutan az egyik egyszer bekattant es meg akart keselni. Nem vagyok pacifista, de ez meg nekem is sok volt.

Névtelen írta...

Hmm, igazabol most jut eszembe, hogy akar el is olvashatnatok a blogomat, mert vannak benne izgalmas sztorik, az eddigi olvasoim szerint ki kene adnom :)

http://szendzsi.blogspot.com

Mondjuk erdemes raszanni par orat, mert hosszu. Mar persze ha erdekel egyaltalan titeket.

Névtelen írta...

Jég kapargászása és mindenféle beszámolók firkálása helyett én -ahogyan a hülye szlogen szól: kényeztettem a testemet (pedig így, ránézésre, meg sem érdemelné, na mindegy...), pancsoltam a klf. vizekben és borokat ittam rá, nehogy kiszáradjak...,idén még egy kis meló, karácsonyt le akarom tudni korán, nem akarok idegbajos emberek közt tolongani ha jön az idő..., igen Q., a piranhakkal haladni kéne, a cégnél is várják már a beteljesülést!:)

Névtelen írta...

Jegkaparaszas utan mi is borozgattunk :) Mar kialakult a sorrend, hogy melyik este ki veszi a bort.

pc, igazan sajnallak sanyaru sorsod miatt :) De szerintem a bor nem csak a testnek, hanem a leleknek is jot tesz, sot, kulonosen annak...

Salasso írta...

Na ja pc, élni tudni kell! :) Jövőre cserélünk, te mész a fejtágításra, én borozok :D Nem is tudom, mikor ittam utoljára alkoholt... úristen...
A piranhák nem merültek a feledés sötét vizeibe (hú, ez jó kis képzavar vót), ne maradjon el a cégnél az apoteózis, az ünnepi lazításkor ráfekszem, mint viziló a lúzer krokodilra. Alapanyag van bőven...

Névtelen írta...

Ezt a hianyossagot bizony surgosen potolni kell. Ismered a mondast: az alkohol kis mennyisegben gyogyszer, nagy mennyisegben orvossag.

Salasso írta...

Egyetértek... Az a legnagyobb baj a 3 órás alvásokkal, hogy egy idő után egy fél pohár bor is úgy kiüt, hogy csak arra ébredsz, hogy folyik a nyálad a klaviatúrára... :P na de asszem ma este legalább egy sört benyomok, már ha túlélem a délutáni élve boncolást.

Munkafronton még mindig semmi? :(

Névtelen írta...

Semmi emlitesre melto.

Legalabb van okom pesszimistanak lenni :)

Ahogy elnezem, szukseged lesz arra a sorre :D

Névtelen írta...

Q., feltétlen javallom a sört, csodákra képes!:)...

Szendzsi írta...

Es erdemes varni ra, ahogy az az egyik szavazasbol kiderult :D

Salasso írta...

Hát, volt itthon sör, de a bolgár kollega alaposan megitatott rakiával (miután már alapoztunk egy kis középkori módra elkészített forralt borocskával), úgyhogy a sörre már nem is volt szükség... :D Az albánok meg hoztak egy rakás Skanderbeg brandyt, de ahhoz már nem volt bátorságom.

Szendzsi írta...

Pedig az alkohol altalaban meghozza a batorsagot... :D
Es milyen volt a reggeled? Nem keltel enyhe fejfajassal es aprobb koordinacios problemakkal? :) En igen, pedig egy kortyot sem ittam. Lehet, hogy ez volt a baj...?

Salasso írta...

Nem, a reggelt átaludtam, úgyhogy probléma nélkül ébredtem délben (az egyetlen probléma az volt, hogy rájöttem, a mai napra rendelt "szent evangéliumról" - értsd: meló - lemaradtam).

Lebetegedtél? :(

Névtelen írta...

Q.. mi az hogy bolgár meg albán??, Macedoniában vagy?...

Névtelen írta...

Betegség, hmm, szerintem a landlord...

Szendzsi írta...

A landlord meg a Grúz :D

Remélem nem betegség, bár reggel óta nonstop úgy érzem, mintha egy-egy tűt szúrtak volna a halántékomba. De egyre inkább hajlok affelé, hogy alkoholra van szükségem :)

Azért csak jót tett, hogy kialudtad magad, nem?

Salasso írta...

Hűha Szendzsi, az alkoholelvonás kemény dolog, tessék tenni ez ellen! Mondjuk kialudhatnád magad (nekem is jót tett), és legközelebb jófélét igyál, a minőségitől nem lesz bajod. És a biztonság kedvéért tegyél ki egy kis mérget, hátha megeszi a fizetéslopós landlord.

Nem, nem vagyok Macedóniában, csak mindenféle szedettvedett, idegenszívű külhoni kutatókkal projektelünk.

Névtelen írta...

Na, hA ezt a kurucinfo megtudja akkor neked annyi...

Szendzsi írta...

Es igazam lett! Tegnap elkoltottem a Mikulas-penzem felet, vettem Guinnesst meg Bacardi rumot es azota nem faj a fejem :)

A fizetest nem a landlord tuntette el, hanem az elozo foberlom, akivel azota - viharos korulmenyek kozott - megszakitottam a kapcsolatot.

pc, tegnap elfelejtettem irni neked az internettel kapcsolatban, de este kaptunk egy automata telefonhivast, hogy holnap jonnek bekotni a netet... Akkor ez most hogy van? Az ugyfelszolgalatos noci azt mondta, torolte a megrendelesunket a felmerulo problemak miatt.

Névtelen írta...

Ez most UPC-s net?, mert ha igen, akkor teljesen érthető az eljárás!:), viccet félretéve: amennyoben a UPC-től fogjátok kapni a netet, akkor meg tudom nézni, mi tötént (történhetett), minden esetre elég furcsa ez a módszer, ui. ez általában úgy megy, hogy ügyfélszolgálat (vagy Call Center) felveszi az igényt és az erről kiállított munkalapot küldi meg a műszaknak, akik aztán elvégzik a bekötést, ráadásul nem automatán nem szokták ezt közölni, hanem személyesen vagy telefonon egyeztetnek időpontot az illetővel..., ú'hogy igazából nem értem!:)...

Szendzsi írta...

En sem, de tobb erre pazarolt ora utan lassan ugy dontottunk, hogy Vodafone-os netre fizetunk be, mert az egy fokkal egyszerubb, bar en mar lelkiekben feladtam :) Egyebkent meg ugye most mar egyre biztosabb, hogy az elozo lako tartozast hagyott hatra maga utan, amit mi nem szandekozunk kifizetni, az agency meg mire eljut odaig, hogy tegyen valamit, mar Husvetra fogunk keszulodni.

Salasso írta...

Ajajaj, nincs szerencséd a társbérlőkkel / háziurakkal... Csak le ne verjék rajtatok a tartozást bakker.

Szendzsi írta...

És íme, lassan megoldódunk! A UPC végülis telefonált, hogy másodikán jönnek bekötni a netet :) Mégis megoldódott valahogy... Munka is van már több mint két hete, és valószínűleg januárban is lesz, megkaptam életem első fizetését, és elköltöttem egy csomó karácsonyi ajándékra :)

Névtelen írta...

Kedves Q., kedves Szendzsi, jobb híján ezüton kívánok, kívánunk Nektek Boldog, Békés Karácsonyt és -a biztonság kedvéért:)- Boldog és humorban, értelmes munkában gazdag Új Esztendőt!
Anikó és Péter (izé, pc)

Salasso írta...

Köszönjük, pc! Részemről is a legjobbakat, de leginkább pihenést, nyugalmat, jó levegőt és csigamentes utcaképet! :D

Szendzsi, a munkádhoz külön is gratula, szorítunk neked továbbra is, építgesd csak az Egyes Számú Nemzetközi Bázist, innen fogunk majd kirajzani a nemzetközi vizekre... :D

BOLDOG KARÁCSONYT!

Névtelen írta...

:), igen az 1. számú Bázis, a 2. Valenciában lesz, márcsak a klima okán is!..., persze a legalkalmasabb Mexiko, de arra még várni kell...

Szendzsi írta...

Hát így utólag is remélem mindenkinek kellemesen telt a karácsony és előre is boldog újévet, mert internet már csak jövőre lesz nálunk :)

Te jó ég, a végén még megijedek a rám zuduló felelősségtől :)

Szendzsi írta...

Van internet. El se hiszem. Létezik Írországban olyan dolog, ami működik...

Névtelen írta...

Há' mer' UPC!:)
Amúgy meg, utólagossan:BÚJÉK mindenkinek, aki idetéved!:)...

Szendzsi írta...

Buék buék, kinek hogy telt a szilveszter és az év első napja? Mert ugye úgy telik majd az egész év, ahogy az első nap ;)

Névtelen írta...

Q talán megbocsájtja, hogy itt válaszolok, nekem/nekünk MŰPA volt, Amadinda szilveszteri koncert jó és kevésbé jó részekkel, szünetben pezsgő, utána pesti barátainkkal maszek buli reggel 6-ig, aztán punnyadás, punnyadás, punnyadás...

Szendzsi írta...

Miért lenne baj, hogy itt válaszolsz?

Salasso írta...

Nem gond. Sőt, legalább életben tartjátok az oldalt. :)

Buli és punnyadás... jaj istenem, ez kéne nekem is, bár az Amadinda helyett lehet, hogy inkább Barbarora mennék a lazítás kedvéért. :D Basszus, agyrém ez az évkezdés, elsején még alvás volt ezerrel, másodikán már munka hajnali kettőig... Szilveszterkor meg egy ideig mérgeztük magunkat a tévével, majd inkább kikapcsoltuk, ebben ki is merült a dajdaj. :D Asszem itt lenne az ideje dolgoznunk azon a mexikói bázisépítésen...

Névtelen írta...

Ja-ja igyekezni kellen a projekttel, mert k...a hideg van (sőt. egyre k...bb!) és ezzel (is) tele már a hócipőm!:)...

Szendzsi írta...

Na látjátok, ide kellene jönnötök :) Itt nem nagyon megy nulla alá a hőmérséklet, és egyes híresztelésekkel ellentétben hetek óta nem esett az eső. Szilveszterkor pedig megismerkedhettem a litván bulizás szokásaival, hát lenne mit tanulnunk tőlük :)

A munkáról meg csak annyit, hogy miután mindenkitől azt hallottam, hogy Írországban senki sem dolgozik a két ünnep között, mi még 31-én délután is ott voltunk...

Névtelen írta...

Hmm, van még itt valaki?

Salasso írta...

Csak az élőhalottak... :P

Meló, meló, és betűundor... bocs, hogy ilyen csúnyán elhanyagollak titeket mostanában, de annyi írnivalót facsarnak ki belőlem sorozatban, hogy isten bizony görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátok egy klaviatúrát... fura, azelőtt sosem volt még ilyen.

Ki hogy s mint tengeti a tengetnivalót? Lassan megtehetjük a téteket, hogy hogyan mászunk ki a gazdasági válságból, kimászunk-e egyáltalán... Izgi lesz... :D

Salasso írta...

Ha szórakozni akartok, csekkoljátok ezt le...
Azt hittem, nem jól látok. De tényleg komolyan gondolják.

http://www.fixedearth.com/

Szendzsi írta...

"Decide for yourself"... Hát én eldöntöttem és ezt nem gondolhatják komolyan :D

Egyébként élek és virulok, zátonyokon hajókázom, a galamb megjött, de az olajfaág még nincs a csőrében, lesz ez még így se.

Bocs, fél négykor feküdtem le :D

Névtelen írta...

Én mondjuk nem szórakoztam, inkább mérgelődtem, ez megint valami ámerikai baromság...

Salasso írta...

Ugyan már, a hülyeség nem nemzetfüggő... :P Ezekkel nincs mit csinálni, küldünk nekik egy "get well soon" képeslapot, és nem engedjük be őket a mexikói bázisra.

Névtelen írta...

Az igaz, hogy a hülyeség nem ismer határokat (semmilyen értelemben), de júeszéjben -szerintem- jóval magasabb az 1 négyzetméterre jutó hülyék aránya, mint bárhol máshol..., no persze ez nem empiria nálam, pusztán szubjektív fixálódás..., mondjuk én tudnám etetni a pirannyákat:9...

Salasso írta...

Tény, hogy az intézményesített lebutítás ott jóval előrehaladottabb, mint Európában (legalábbis szeretjük azt hinni, hogy nálunk még jobb a helyzet). Palin szavazóbázisa már önmagában is pár évre elegendő piranha-eledel... :D

Az megvolt, hogy a dinócsontokat valójában Isten helyezte el a földben, hogy ezzel is próbára tegye a hitünket? Nem semmi képük lehet a Teremtőről ezeknek... "Na, csinálok egy lovat, meg egy pálmafát, meg egy T-rexet... hopp, ezt elb*tam, reset gomb, özönvíz, inkább hozom a kislapátomat, és a dinókat a földbe ásom, hogy jól kicsesszek a Zemberekkel..."

Ebben csak az a szomorú, hogy a végletesen lebutított jónépnek a konfliktus-kezelési módszerei is véglegesen lebutítottak lesznek... örök és megbonthatatlan szovjet-hátsó indiai barátság, vagy öri-hari, atombomba, középút nincs...